Belső élősködők

A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó (6-8 cm-es) orsóféregfajok (Toxocara) a macskák leggyakrabban előforduló parazitái, leginkább kölyökállatokban fordulnak elő, a felnőtt állatok relatív ellenállóak a fertőzéssel szemben. A macska orsóférgessége bizonyos szempontból más, mint ami a kutyáknál tapasztalható. A kölyökmacskák a féreglárvákat az életük korai szakaszában az anyamacska tejével felvehetik. További fertőzési forrás számukra az anya és az alomtársak bélsara. Súlyos orsóférgesség esetén a kiscica hasa kitelt és hullámzó tapintatú lehet, hányás, hasmenés előfordulhat. A macskakölykök a kutyakölykökhez képest már idősebbek, amikor a férgek kifejlődnek a vékonybélben, így a kutyáknál leírt súlyos tünetek csak ritkán fordulnak elő, valamint a macskák a Toxocara-fertőzöttséget aránylag jól tűrik. A féregfertőzöttség a kölyökmacskák életképességét negatív irányba befolyásolja, ráadásul nem lehet a beadott oltásokkal megfelelő védettséget kialakítani a fertőző betegségekkel szemben. Ezért a megszületett kölyökmacsák férgesség elleni kezelése elengedhetetlen, már az első védőoltás beadását megelőzően 3-4 hetes korban indokolt elvégezni és utána rendszeres időkö zönként ismételni kell. A macska orsóférge az embert is megfertőzheti. Az ember fertőződése a lárvakezdeményeket tartalmazó petékkel történhet, amennyiben élelmiszer vagy ital szennyeződik a petéket tartalmazó földdel. A fertőzés veszélyének leginkább a "házi kedvencek" játszótársai, tehát a gyermekek vannak kitéve.

Felnőtt macskák esetében elsősorban a galandférgesség veszélyével kell számolnunk. A kutya és a macska leggyakoribb galandférge a Dipylidium caninum (uborkamag képű galandféreg), melynek köztigazdái a bolhák. A tünetek megjelenésekor a macska gyakran hányhat, hasmenése lehet és a bundája kopottá, fénytelenné válik, sok esetben normál vagy fokozott étvágy mellett lesoványodást tapasztalhatunk. Macskáknál is előfordulhat a "szánkázás", mivel galandférgesség esetén a petékkel teli féreg ízek irritálhatják a végbél környékét. Egy idő után a tünetek egyre jellegzetesebbé válnak és a macska általános állapota romlik. Megfelelő kezelés hiányában a bélférgek okozta fertőzöttség mértéke növekszik, és a férgek egyre nagyobb számban ürítik a petéiket, ezzel pedig növelik a környezet féregterheltségét, ami tovább emeli a fertőződés kockázatát. Ezért ajánlott a háromhavonkénti féreghajtás macskája részére modern, széles hatásspektrumú féreghajtó készítményekkel. Ne felejtkezzen el a rendszeres bolha ellenes megelőzésről/kezelésről sem. A bolhák magukban hordozhatják a galandféreg lárváit, ezáltal a férgek köztigazdái lehetnek. A galandférgek az embert is fertőzhetik úgy, hogy a macska simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhetnek.  

A szívférgesség jelentősége a kutyában lényegesen nagyobb, mint a macskában. A macskában a szívférgesség ritkább, bennük kevesebb féreg marad meg, és a kutyákhoz képest rövidebb ideig. Ezért az esetleges kardiológiai tünetek is enyhébbek, viszont olykor súlyos idegrendszeri szövődmények állhatnak elő. Ha már a férgek a szívben vannak, a gyógykezelési kilátások nagyon rosszak, tehát inkább a megelőzésen van a hangsúly.  A megelőzésre rendelkezésre állnak készítmények, egyrészt a férgek ellen, másrészt a terjesztő szúnyogok ellen.

A toxoplasmosis egy egysejtű parazita a Toxoplasma gondii által okozott megbetegedés, amely szinte minden emlősállatban létrejöhet. A fejlődése igen bonyolult, továbbá a macska és az ember fertőződése is több módon lehetséges. Az ember és az állatok fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondható. A parazitózis egy normál immunrendszerű állatban vagy emberben általában nem okoz súlyos tüneteket (influenzaszerű tünetek), sőt gyakori a tünetmentes átvészelés is. Csökkent védekezőképesség esetén és fejlődő magzatokban viszont súlyos károsodásokra vezet a fertőződés. A kórokozó gócos agyvelőgyulladást, májgyulladást, vetélést, magzatokban feljődési rendellenességet, vakságot okozhat.

A toxoplasma fertőzőképes fejlődési alakjait (oocystáit) egyedül a macskák tudják üríteni, amennyiben toxoplasma petével fertőzött rágcsálóhoz juthatnak. Ahogy a legtöbb állat a macskák sem betegszenek meg súlyosan a fertőzéstől, sőt egy héttel a fertőzés után már fertőző petéket sem lehet találni a bélsarukban. Az ürített oocysták viszont a környezetben akár évekig is fertőzőképes alakban túlélnek. A homokozó kisgyerek, ha kezét kézmosás nélkül a szájába veszi létrejöhet a fertőzés. A mosatlan zöldség és földön termesztett gyümölcsök, nyers húsok is veszélyesek lehetnek. A betegség a terhes nőkre, és főleg magzatukra igen veszélyes, így ezen időszakban fontos a fertőződés kivédése. A kijáró, vadászó macskák bélsara gyakran fertőzött lehet, a lakásban tartott macskáktól való fertőződésre viszont nagyon kicsi az esély.

Innen töltse le a macskák vakcinázásáról szóló tájékoztatónkat!